A gender-elmélet és a transzgender-ideológia nyomában

Dr. Ujlaki-Győri Anna

Reménység Magjai Alapítvány

A gender-ideológia nem egy egységes ideológia. Közös nevezőként határozható meg a test-lélek, test-személyiség, test-szellem radikális szétválasztása. (Szilvay) Ez azt jelenti, hogy testi kötöttségeink, biológiai valóságunk elválasztható a gondolatainktól, az önmagunkról alkotott képünktől, attól, akik vagyunk.

A gender-elmélet lényege továbbá a biológiai kötöttségek ignorálása, az emberi természet tagadása és a konstrukcionalizmus.

A gender-elmélet a biológiai kötöttségek tagadása mellett cáfolja, hogy lenne „emberi természet”. „Az ember nem definiálható… Nincs emberi természet… Az ember semmi más, mint amivé önmagát teszi.” (Sartre) Felmerülhet célként, hogy a szexuális anatómiánk függetlenné váljon tőlünk, cselekedeteinktől és attól, hogy kivel szeretkezünk. (Rubin)

A szigorú konstukcionalizmus szerint nem csak a szexuális vágy iránya és kifejeződési formái társadalom alkotta fogalmak, hanem maga a szexuális vágy is. Számára nincs semmi a testtel, nemekkel és szexualitással összefüggésben, ami természetes, és egyetemesen érvényes jelenség lenne.

A  gender-elmélet a feminizmus második hullámának terméke, melynek kezdetét  Simone de Beauvoir, francia filozófusnő „A második nem” című könyvének megjelenéséhez kötjük.  Nevéhez fűzódik a társadalmi nemek elmélete, mely elválasztja a társadalmi és a biológiai nemet. Beauvoir híres mondata szerint „Az ember nem születik nőnek, hanem azzá válik”. Ezalatt ő azt értette, hogy a biológiánk semmilyen hatással nincs a nemi szerepeinkre. A biológiai nemünk és a társadalmi nemünk kettősében az utóbbit tartotta lényegesnek. Ő maga biszexuális, efebofil volt, elsőkként állt ki abortuszjogokért, és küzdött a szexuális korhatár eltörlése mellett is. „A nők felszabadítását tűzte ki céljául…, azért küzdött, hogy a biológiai valóság semmilyen szerepet ne írjon elő a nők számára.” (Szabados)

A gender-elmélet gondolati háttere a posztmodern relativizmus és a marxizmus hatalomfelfogásán alapul. A posztmodern relativizmus szerint nem létezik abszolút igazság. Nem mondhatjuk azt, hogy valami mindig igaz. Minden relatív, ezért csak egyéni igazságok léteznek, egyéni vélemények, preferenciák mentén gondolkozunk a posztmodern relativizmus szerint.  Ez a gondolat mindennapi életünk számos területére kihatással van, a szexualitás, szexuális orientáció és nemi identitás kérdéskörében is perdöntő jelentőséggel bír.

Mivel a posztmodern relativizmus számára nincsen abszolút igazság, azt sem mondja ki, hogy mi a jó és mi a rossz. A posztmodern relativizmus mentén az vagyok, akinek érzem magam. A nemi identitásomat egyedül én határozhatom meg igazán, mert a saját magamra vonatkozó igazságot is én tudhatom egyedül. Senki nem kérdőjelezheti meg ennek az igazságnak az értékét.

A feminizmus második hullámának hatása mellett neomarxista gondolatok és valóságértelmezés is meghatározó eleme a gender-elméletnek és gender-ideológiának.

A marxizmus alapvetően elnyomó és elnyomott csoportokban gondolkozik.  Hagyományos formájában vagyoni alapon értelmezi az elnyomást, a gazdagok elnyomják a szegényeket.  Kultúránkban a neomarxista világértelmezés szerint szintén elnyomó és elnyomott csoportokban élünk. A gender-ideológia szerint a nőket rendszer szinten elnyomják a férfiak. Ez ellen vették fel a harcot a feministák többek között Simone de Beauvoir is.

“Embernek lenni végtelenül fontosabb, mint azok a sajátosságok, melyek az embereket egymástól megkülönböztetik” (Simon de Beauvoir)

A gender-ideológia eredeti célja a férfi-női szerepek megkérdőjelezése volt, hogy a nők több lehetőséghez juthassanak (egyetem, pénzkereset).

Alternatív nemi szerepek mellett előtérbe kerültek az alternatív nemi irányultságok is (homoszexualitás), majd az elmúlt tíz évben az alternatív nemi identitások is.  (transzgender, queer).

A gender-ideológia atyja: John Money

John Money, új-zélandi pszichológus és szexológus használta először a gender szót emberekre 1955-ben. Ezelőtt ez a szó egy nyelvtani kifejezés volt csupán.  Az angolban a „sex” szót használták emberek nemének megjelölésére. John Money egyébiránt pedofil volt.

John Money találta ki ezeket a fogalmakat: nemi identitás (gender identity) nemi szerep (gender role) szexuális orientáció

Nevéhez kötődik egy tragikus emberkísérlet, mellyel bizonyítani akarta, hogy a genderünk, társadalmi nemünk attól függ csupán, hogy miként és kinek nevelnek minket.

Bruce Reimer egypetéjű ikerfiúk egyikeként született. Egy orvosi indokú körülmetélés során hím nemi szerve visszafordíthatatlan kárt szenvedett, és eltávolításra került. Kétségbeesett szüleit a híres szexológushoz, az Amerikában praktizáló John Moneyhoz irányították. Money már régóta szerette volna bizonyítani, hogy azon múlik, hogy milyen nemi identitású felnőtt lesz valakiből, hogy minek nevelik. Azt tanácsolta a szülőknek, hogy ne mondják el Bruce-nak, hogy biológiailag fiú, neveljék kislányként. Bruce-ból Brenda lett, különböző műtéteken esett át, és szülei lányként igyekeztek nevelni őt. Az ikreket évente vitték a szülők Moneyhoz vizitekre, melynek során Money különböző szexuális gyakorlatokat végeztetett a gyerekekkel, például egymás nemi szerveivel kellett játszaniuk. Brendának meztelen férfiakról mutogatott képeket, hogy felkeltse az érdeklődését a férfiak iránt. Money ebben az időszakban írta meg Nemi bélyegek c. sikerkönyvét Brendáról. Az nem zavarta elmélete hitelességével kapcsolatban, hogy mindeközben Brenda verekedett, fiús játékokkal szeretett játszani, lányokhoz vonzódott. Money nem átallott ezt leszbikus hajlamnak tekinteni. Brendát az iskolában különcnek bélyegezték meg, és a fiút tizenegy éves korától kezdve foglalkoztatta az öngyilkosság gondolata. Brenda végül tinédzserként fellázadt a hormonkezelések és a sebészi úton történő hüvelykialakítás ellen, szülei ekkor mondták el neki az igazságot. Brenda ettől kezdve rögtön férfiként élt, a David nevet vette fel. Miközben Money világszerte boldog kislányként mutatta be „Brendát”, ő már régen David-ként élt, meg is nősült. Később ikertestvére, aki skizofréniában szenvedett, tabletta túladagolással vetett véget az életének. Néhány évvel később David főbe lőtte magát egy parkolóban.

Bár a Reimer kísérlet sikertelen volt, még 2004-ben is idézték Money: Nemi bélyegek című könyvét. Sikerrel terjesztette el a gender fogalmát, annak ellenére, hogy a kísérlet, mellyel igyekezett azt alátámasztani, két főszereplője életét követelte. Érdemes végiggondolnunk, mennyi hitelességet tulajdonítunk egy olyan fogalomnak, melynek megalkotója legjobb esetben is egy elvakult ideologista, legrosszabb esetben pedig egy pedofil bántalmazó.

A gender-elmélet

Az emberi szexualitás alapvetően és biológiailag meghatározottan kétpólusú (bináris.) A két nem, férfi és nő képes új életet, új embert létrehozni közösen, mely biológiai értelemben a szexuális voltunk és a szex célja.

Egészséges emberekről beszélve az XX kromoszómát hordozó magzatból – megfelelő hormonális hatásokra kislány születik, az XY kromoszómát hordozóból kisfiú. Ezt a kromoszómális információt minden testi sejtünk hordozza. A sok száz éve elhunytak földi maradványaiból is meg tudják mondani a tudósok, hogy az illető férfi volt-e vagy nő.

Rengeteg különbség van fiúk és lányok között már magzati korban is. Különböző hormonhatásokra különböző módon fejlődnek, az agy eltérő felépítésétől kezdve az eltérő csont-, izomfejlődésen át természetesen a teljesen eltérő nemi szervek kifejlődéséig.

A gender-elmélet ezzel szemben tagadja a férfiak és nők közötti alapvető különbségeket, a férfit és nőt nem csak értékében tartja egyenlőnek, hanem lényegüket tekintve is.

A gender-elmélet szerint viszont a biológiai értelemben vett nemünk (sex) és a társadalmi nemünk (gender) egymástól szétválasztható dolgok. Ezen túl, a biológiai nemünk semmilyen hatással nem kell, hogy legyen a genderünkre, mivel genderünket egyedül mi tudhatjuk biztosan és határozhatjuk meg magunkra nézve. A gender nem bináris, hanem egy spektrumon helyezhető el.  Eszerint a spektrum egyik végén a nőies nő, a másik végén pedig a férfias férfi található. A két végpont között pedig végtelen gender lehetőségét veti fel az elmélet.

Ha elfogadnánk tényként, hogy genderünk spektrumon helyezkedik el, akkor legalább tudnunk kellene definiálni, hogy mi a férfi és mi a nő. Ha ugyanis nem tudjuk, mi van a spektrum két végén, hogyan tudnánk azonosítani bármit is a spektrumon belül. Hogyan töröljük el a férfiak és nők közötti különbségeket, ha nem tudjuk definiálni a nő és a férfi fogalmat. Szótári definícióval élve a nő: nőnemű, (felnőtt) ember” (magyar nyelv értelmező szótára)

A gender-ideologisták szerint viszont a nő: nőnemű (felnőtt ember), és bárki, aki annak érzi magát. („What is a woman? Anything she wants to be.” (Levkoff)) Így viszont képtelenek vagyunk definiálni azt, hogy mit értünk a nő és a férfi fogalmakon. Definíció nélkül viszont absztrakt, megfoghatatlan fogalommá silányulnak ezek a szavak, melyek nem jelentenek immár semmit. Amit állítunk az nem kevesebb, mint, hogy a gender- és transzgender-ideologistáknak nincs válaszuk arra kérdésre, hogy: „Mi a nő?”

A fenti logikát követbe további kérdéseket kell feltennünk, melyek további logikai buktatókra hívják fel a figyelmet a gender-ideológiával kapcsolatban. Név szerint, ha a nőt nem határozza meg sem a biológiája, sem érzései, sem az önkifejezése, ahogy megjelenik a világban, akkor mi is az nő? Egyedül az a mérvadó, amit valaki saját magáról gondol?

Van a gondolatainknak valóságteremtő, valóságot befolyásoló és létrehozó ereje?

Léteznek az életben objektív igazságok vagy csak egyéni vélemények mentén éljük az életünket? Figyelmen kívül hagyhatjuk a gravitáció valóságát például, de attól még tapasztaljuk a hatását. Lehetséges, hogy abban hiszünk, hogy, ha kiugrunk egy repülőből, akkor felfelé fogunk repülni. Ettől még, ha ejtőernyő nélkül ugrunk ki a gépről, lezuhanunk. Lehet véleményünk arról is, hogy egy sütemény finom-e vagy nem, az viszont, hogy van-e benne glutén, nem egyéni hitünk, meggyőződésünk kérdése. Egy glutén érzékeny bizonyíthatja ezt. Ugyanígy van egy objektív valóság azzal kapcsolatban, hogy férfiak vagy nők vagyunk-e.  A nemünkről alkotott véleményünk pedig vagy összhangban van a valósággal, tehát helyes, vagy nincs összhangban a valósággal, tehát helytelen.

A transzgender-ideológia

 A nemünkről valott véleményünk a nemi identitásunk. Ahogy említettem, ez lehet helyes vagy helytelen. Nemi identitásunk nem veleszületett, ahogy szexuális orientációnk sem az.

Nemi identitásunk az agy nevű szervünkben alakul ki, és a gondolatainkban jelenik meg. Pszichoszexuális fejlődésünk eredménye az, hogy nemi identitásunk kérdése miként alakul, nemi identitásunk tehát nem veleszületett. (Ahogy szexuális orientációnk sem az.)

Ezzel szemben a transzgender-ideológia azt tanítja, hogy vannak emberek, akik rossz testbe születtek. Ez a gender-ideológia alapvetéséből következik, mely szerint a test-személyiség, test-lélek elválaszthatók egymástól. (lsd. feljebb)

A keresztényeket gyakran illetik azzal a váddal, hogy tudománytalanok, hogy hitük ellentétes a tudománnyal, következésképpen vak hit. Amíg a kereszténység teljesen összeegyeztethető a tudománnyal, ez a nemünket illető kérdésben is teljesen egyértelműen és könnyen belátható (I. Mózes, 1.), addig a gender-ideológia és transzgender-ideológia alapgondolata egyedül meggyőződés, hit kérdése. Nem új keletű gondolat a test és a szellem szétválasztása, a gnosztikusok vallották ezt Jézus földi élete után nem sokkal. (Gnosztikusok)

Semmilyen tudományos alapja nincs, hogy a testünk és a gondolataink, a személyiségünk szét válaszhatóak lennének egymástól. Mintha mi nem a testünk lennénk. A gondolataink az agy nevű szervünkben születnek meg. Minden sejtünk hordozza azt, hogy kik vagyunk. Azt, hogy valaki férfi vagy nő, halála után évszázadokkal meg tudják mondani a tudósok földi maradványaikból. Ilyen mélyen a biológiánkba, testünkbe van írva, hogy férfiak vagy nők vagyunk.

A transzgender-ideológia azt tanítja, hogy egyedül mi tudhatjuk magunkra nézve, hogy kik vagyunk. Lehetséges, hogy valaki fiú testbe születik, de lány agya van, vagy fordítva, vannak lány testbe zárt fiúk.

Nemi identitászavar (gender diszfória)

A rossz testbe született emberek mítoszának semmilyen tudományos alapja nincs. A nemi identiászavar azonban egy valós állapot, egy mentális zavar, amikor valaki nem tud azonosulni biológiai nemével, úgy gondolja, úgy érzi, ő igazából a másik nemhez tartozik. Ez egy rendkívül kínzó gondolat és érzés, amely valódi segítségnyújtást igényel.

A nemi identitászavar kialakulása 2-4 éves korra tehető, mivel nemi identitásunk éppen ebben az életkorban alapozódik meg. Születésekor minden csecsemő az édesanyjával van szimbiotikus kapcsolatban. Az édesanya táplálja, gondoskodik róla, egy ideig a kisbaba nem is érzékeli önmagától külön személynek az anyát. A 2-4 éves kisgyereknek az anyáról való leválás az egyik legnagyobb életfeladata. Ennek a folyamatnak része, hogy a lánygyermek felismeri, hogy olyan, mint anya, a fiúgyermek pedig, hogy olyan, mint apa. A kislányoknak könnyebb dolguk van, mert az édesanyával való szimbiózis és anyára utaltság állapotából kilépve szintén az édesanyával kell tudniuk azonosulni. A kisfiúknak viszont egy nehezebb életfeladatuk van, mivel el kell engedniük a korábbi anyával kapcsolatos azonosulást, és az apa férfiassága mellett kell megérkezniük.  Ha az apával való azonosulás nehezített, és valami miatt nem jön létre, a kisfiú nem tud azonosulni a saját fiú voltával, mely elindíthatja őt a nemi identitászavar felé. Az itt említett folyamat miatt voltak transzgender identitásúak szinte csak és kizárólag olyan férfiak, akik már kicsi gyerekkoruktól nemi identitászavarral küzdöttek. Szintén a nemi identitás ilyen korai, 2-4 éves kor körüli megalapozódása miatt mondják legtöbben, hogy „amióta az eszemet tudom, transz vagyok.” (A homoerotikus érzelmek kialakulásának gyökere is erre az életkorra tehető. Ebben az esetben is sérül valamilyen oknál fogva a férfiassággal való azonosulás.)

Az elmúlt száz évben szinte csak és kizárólag kisgyerekkoruktól nemi identitászavarral küzdő férfiakról vannak tudományos feljegyzések, lányok elenyészően kis számban voltak érintettek.

Szociális járvány

Napjainkban viszont tinédzser lányok váltanak nemet tömegesen Nyugat-Európában, Amerikában, Kanadában és egyéb helyeken a fejlett világban. Az angliai Tavistoc Gender Klinikára 2016-17 között beutalt fiatalok kétharmada lány volt és csak egyharmada fiú. Ez olyan hihetetlen gyors demográfiai változás, amit nem lehet annyival magyarázni, hogy most már elfogadóbb a társadalom, emiatt bújik elő hirtelen ennyi lány transz fiúként. Olyan tinédzser lányokról van szó, akik anamnézisében semmilyen kisgyerekkori nemi identitászavar nem található.

Mi állhat a lányok tömeges nemváltási vágyának hátterében? Abigail Shrier, amerikai újságíró könyvében ezt a jelenséget kutatta.  Nem újdonság, hogy a tinédzser lányok a populáció legérzékenyebb rétege a kortárs nyomást tekintve. Nem véletlenül közöttük terjed leginkább az anorexia nervosa, az önbántalmazás különböző formái, például a vagdosás is. Meggyőződésem, hogy a nemváltás is az önbántalmazás egy formája. (Gondoljuk a mellek eltávolítására, szakáll növesztésre, napi injekciókra, stb.)

Ami viszont új keletű hatás a tinédzser lányok esetében, az a közösségi média megjelenése az elmúlt évtizedben. Abigail Shrier könyvében, a megszólaltatott lányok történeteiben az egyik legmeghatározóbb faktorként jelentkezik a közösségi média hatása. Nagyon sok kislány az interneten keresztül találkozik a transzneműséggel először, itt keres utána a fogalomnak, és gondolkozik el azon, hogy ő is transzgender-e.  A közösségi média hatása a nemi identitászavar kialakításában meggyőződésem szerint kettős. A tinédzser lányok testében előálló változások (mellek növekedésének megindulása, menstruáció) egészséges nemi identitás esetén is kihívást jelenthetnek a serdülőnek. Furcsa lehet számukra a testükben bekövetkező változásokkal szembesülni, azokat megélni. Testük már nem kislányos, de még nem is teljesen nőies. Mindeközben a közösségi média – főként az Instagram és a TikTok- elárasztja őket tökéletes helyzetben, tökéletesre retusált vagy műtött nők képeivel és videóival, melyek ideálképe a túl szexualizált nő. A lányok tudják, hogy a fiúk és férfiak legnagyobb része a pornón és a közösségi médián keresztül szintén ezt a túl szexualizált nőképet értékeli. Rájönnek hogy ők nagyon messze vannak ettől a képtől, lehetséges, hogy soha nem is lesznek ennyire vonzók külsőleg, mint azok a nők, akiknek képeivel, videóival nap, mint nap szembetalálkoznak.

Emellett sok lány maga is néz vagy nézett már pornót, melyben a nők az esetek legnagyobb százalékában komoly verbális és fizikai erőszaknak vannak kitéve. Megfogalmazódhat bennük akár tudat alatt vagy tudatosan, hogy, ha ilyen a nők helyzete, akkor ők, nem kérnek a nőiességből.

Másfelől a mai tinédzser lányok hihetetlen rossz mentálhigiénés állapotban vannak, szorongnak, sok esetben depressziósak, mire a transz influenszerek YouTube videókban és Insta profilokon arról számolnak be, hogy milyen csodákat végzett a tesztoszteron az életükben, megszűntek a szorongásaik, sokkal jobban érzik magukat a bőrükben. (A tesztoszteronnak rövidtávon van szorongáscsökkentő hatása.) Ezen kettős hatásra –egyfelől a tökéletes testű nő illúziója és a nők túlszexualizált ábrázolása, másfelől a transz fiúk beszámolói – a tinédzser lányok arra a következtetésre juthatnak, hogy a problémáik gyökere az, hogy ők is rossz testbe születettek, és igazából fiúk. Ma egy biológiai lánynak elég nehéz különlegesként feltűnni. Amint azonban transz identitást vesz fel, az osztályban és a közösségi médián ünnepelt és kiemelt szereplő lehet.

Tudjuk azt is, hogy ahol egy transznemű fiú (biológiai lány) megjelenik a közösségben, ott lesz hamarosan több is, éppen a tinédzser lányok között megfigyelhető erős kortársnyomás következtében.

Az alábbi ábrán a közösségi média nemváltásra gyakorolt hatását láthatjuk:

https://www.genderhq.org/trans-nature-vs-nurture-innate-gender-identity-culture-part2

Sokak szerint, a transzgender fiúk száma azért növekedett meg ennyire, mert most már jobban elő mernek bújni, mint korábban.  Felmerül a kérdés, hogy miért csak a tinédzser lányok körében nőtt meg exponenciálisan magukat transz fiúként identifikálók száma, hol vannak a korábban előbújni nem tudó negyven-, ötven-, hatvanéves transz férfiak?

A transzgender ideológia tinédzserek közötti terjedésének hihetetlen gyorsaságáért a közösségi médiahasználat mellett az oktatásban megjelenő LMBTQIA+ propaganda felelős, mely Nyugat-Európa több országában, Angliában, Az USA-ban és Kanadában már óvodákban is megjelenik.

Az egészségügyben megfigyelhető paradigmaváltás pedig nehezíti a nemi identitászavaros gyerekek és tinédzserek szakszerű ellátását. Korábban a „watchful waiting”, megfigyelő várakozás jellemezte a gender diszfória terápiáját, mivel a szakemberek tisztában voltak azzal, hogy a nemi identitászavarosok legnagyobb százaléka felnőtt korára a biológiai nemével azonosul, tehát drasztikus beavatkozás nélkül rendeződik a nemi identitászavara. Ma viszont a fent említett haladó országokban már egészen kicsi gyermekkortól ajánlják a szakemberek a szociális nemváltást, kilenc-tíz éves kortól sok helyen a pubertásblokkoló hormonokat, később pedig az ellenkező nemi hormonok használatát. Ma a gyermekorvosi, gyerekpszichológusi gyakorlatban is a megerősítő hozzáállás az elfogadott, melyben a szakember egyedül beleegyezni tud a gyermek által kívánt gender megerősítésébe. Ez ellentmond az orvosi gyakorlattal, miszerint az orvos diagnosztikai kritériumok alapján diagnosztizál. A gender diszfória megállapításánál jelenleg a „Diktál a beteg, írja a doktor…” mintájára, a diagnózis egyedül a páciens öndiagnózisa alapján állítható fel. Tehát a nemi identitászavart nem tudjuk egyéb módon megállapítani, mint, hogy a beteg kitartóan, konzisztensen azt állítja magáról, hogy nem identitászavara van.

A gender- és transzgender-ideológia oktatási, egészségügyi, valamint nyelvi, politikai és jogi vonatkozásainak részletezése meghaladja jelen írás kereteit. Ezen témák kifejtése rendkívül fontos és ajánlott további tanulmányokban.

A gender-ideológia célja tehát eredetileg a férfi és nő közötti különbségek eltörlése, a kötöttségektől és sztereotípiáktól való megszabadulás. Ezen sztereotípiákat viszont a transzgender-ideológia paradox módon újfent megerősíti, ragaszkodván ahhoz, hogy nő mindenki, aki annak érzi magát, férfi az, aki férfinek identifikálja magát.

A kérdés továbbra is az, hogy tudjuk-e definiálni, ki a nő és ki a férfi?

Irodalomjegyzék

  1. Szilvay Gergely: A gender-elmélet kritikája 25. oldal
  2. Gayle Rubin, 1975, 179.
  3. Simone de Beauvoir: A második nem
  4. Szabados Ádám: Mi áll az LMBTQ-ideológia győzelme mögött? https://mandiner.hu/cikk/20190707_szabados_adam_mi_all_az_lmbtq_ideologia_gyozelme_mogott
  5. John Money: The Concept of gender identity disorder in childhood and adolescence after 39 years  https://www.tandfonline.com/doi/abs/10.1080/00926239408403428?journalCode=usmt20&
  6. A magyar nyelv értelmező szótára: nő https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-ertelmezo-szotara-1BE8B/n-40903/no-2-418B5/
  7. Dr. Logan Levkoff: What is a woman? Anything she wants to be.  https://twitter.com/loganlevkoff/status/1297922673650159623
  8. Magyar Katolikus Lexikon: gnoszticizmus       http://lexikon.katolikus.hu/G/gnoszticizmus.html
  9. A fejlődés pszichoszexuális megközelítése http://janus.ttk.pte.hu/tamop/kaposvari_anyag/jozsef_istvan/a_fejlds_pszichoszexulis_megkzeltse.html
  10. Betlen Anna: Transzba esve– új hullám a globalizált testiparban –      https://iphigeniablog.wordpress.com/2020/11/19/transzba-esve-uj-hullam-a-globalizalt-testiparban/
  11. Abigail Shrier: Irreversible Damage      https://www.scribd.com/read/465311509/Irreversible-Damage-The-Transgender-Craze-Seducing-Our-Daughters
  12. https://www.genderhq.org/trans-nature-vs-nurture-innate-gender-identity-culture-part2