A szexuális nevelés állapota Magyarországon – 1. rész

Mit tudhat egy fiatal a szexről? Illetve ki, mit akar neki elmondani?

szerző: Krúdy Tamás újságíró

A Magyar Országgyűlés a 2021. június 15-i ülésnapján fogadta el a „2021. évi LXXIX. törvényt a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról”, vagy közismertebb nevén a gyermekvédelmi törvényt, amely nagy vitákat váltott ki úgy Magyarországon, mint nemzetközileg. A törvény sok nevet kapott már – nevezték pedofiltörvénynek, homofóbtörvénynek stb. – attól függően, hogy világnézete, politikai meggyőződése alapján ki milyen értelmezési keretet próbált meg kijelölni számára, elsősorban kommunikációs célzattal.

A törvény egyik következményeként jelenleg semmilyen civil szervezet nem folytathat szexuális témájú oktatást a magyar közoktatási intézményekben, amelyek eddig voltak, azok is felfüggesztésre kerültek. A törvénnyel kapcsolatban Orbán Viktor miniszterelnök a Szamizdat 10. című írásában[1] a következőképpen fogalmazott:

„Az új magyar törvény csak világosan rögzíti, hogy a gyermekek szexuális neveléséről kizárólag a szülő dönthet. Az iskolai nevelés nem állhat ellentétben a szülő akaratával, az legfeljebb csak kiegészítő lehet, formáját és tartalmát pontosan meg kell határozni, és a szülők egyetértéséhez kell kötni.” A törvény megjelenését követően többször elhangzott, hogy jogszabályi szinten pontosítani fogják, mit lehet és mit nem lehet szexuális nevelés címén egy iskolába bevinni. Az erre szolgáló regisztrációs felület azonban még azóta sem elérhető, így a pedagógusok (és a szülők) kénytelenek abból dolgozni, amire törvényadta lehetőségük van.

Kinek kellene ezzel foglalkozni?

Számos nemzetközi[2] kutatás is bizonyítja, hogy a gyermekek számára a szülők a szexualitásól szóló információk elsődleges forrásai, vagy legalábbis ők lennének, ha szülők fel tudnák/akarnák ezt a szerepet vállalni. A gyerekek a szüleiktől szeretnének elsősorban a szexualitásról hallani. Ma a gyerekek átlagosan 11 éves korukban találkoznak a pornóval[3]. Rendkívül fontos lenne, hogy a szülők eddigre már felkészítsék a gyereküket a pornográfiával történő találkozásra. A gyerekek elsősorban a saját okoseszközeikről (okostelefon, tablet, laptop) fogyasztanak pornográfiát, de akik nem kapnak ilyen eszközöket, azok a társaik mobiltelefonján néznek ilyen tartalmakat. Valójában mára a szerencsésnek mondható kivétel az, aki 11 éves korára nem látott még pornográf tartalmat. A szülőknek, akiknek egyébként 15-20 évvel ezelőtti elképzelése van arról, hogy mi a pornó, abból kellene kiindulniuk, hogy a gyerekük 11 éves korára valamilyen formában ki lesz téve pornográf tartalomnak. A School Education Gateway[4] (SEG) honlap 2019-ben felmérést végzett pedagógusok, más, oktatásban érintett szakemberek, illetve szülők körében a szexuális neveléssel kapcsolatban[5]. A kutatásban többek között a következő eredményre jutottak. A válaszadók több mint háromnegyede (81%) gondolta úgy, hogy elsősorban a szülők vagy a gondviselők feladata a fiatalok szexuális nevelése. A többség az iskolai tanácsadókat (74%), a helyi egészségügyi szolgáltatókat (72%) és az iskolai tanárokat, pedagógusokat is alkalmasnak (68%) találta erre a feladatra.” (Érdekességképpen érdemes megjegyezni, hogy a válaszadók mind a civil szervezeteket (9%), mind a helyi vallásos közösség képviselőit (10%) lényegesen kevésbé találták erre a feladatra alkalmasnak.)

A felmérésből kiderül, hogy a megkérdezettek 53%-a úgy gondolja, hogy a régiójában senki nem nyújt támogatást szexuális nevelés témakörben a pedagógusoknak, második helyen 33%-kal viszont azok végeztek, akik azt mondják, hogy az oktatási minisztérium útmutatók és források biztosításával segíti a pedagógusok munkáját. (Ennek az adatnak az értelmezésénél fontos lehet megjegyezni, hogy a válaszadóknak csak 41%-a volt pedagógus.) Abban viszont lényegében mindenki (99%) egyetértett, hogy szükséges az iskoláknak a fiatalok számára szexuális nevelést nyújtani, véleménykülönbség csak abban volt, hogy hány éves kortól kezdve: 42% szerint már 12 éves kor előtt, míg 47% szerint 12-15 éves kor között van erre szükség.

Noha a SEG felmérése nem reprezentatív, a tendenciákat és a vélemények megoszlását valószínűleg megbízhatóan jelzi.

 Valóban katasztrofális a helyzet?

Szilágyi Vilmos szakpszichológus, a hazai szexuálpszichológia egyik megalapítója rövid összefoglalását adta a második világháborút követően a hazai szexuális nevelés történetének[6]. Ebből megtudhatjuk, hogy a kommunista diktatúra egészen 1969-ig jóformán teljesen tabuként kezelte a kérdést. 1970-től kezdve jelenhettek meg különböző szexuális felvilágosítást célzó könyvek és segédletek, amelyek azonban hivatalos tananyaggá sosem tudtak válni, a szerző szerint a politikai vezetés ellenállása miatt. Az újságokban, folyóiratokban megjelenő „Orvos válaszol” vagy „Pszichológus válaszol” rovatok nagy népszerűsége jelzi a nagyközönség téma iránti érdeklődését, de ennek és a szakkönyvek egyre szaporodó megjelenése ellenére a szexuális nevelés nem tudott intézményesülni. „Az iskolai (vagy más, intézményes) szexuális nevelés néhány szűk körű és rövid lejáratú egyéni kezdeményezéstől eltekintve a magyar iskolákban egészen napjainkig (2003. a szerk.) hiányzik. Hellyel-közzel ugyan meghívnak egy orvost vagy más egészségügyi szakembert, hogy tartson felvilágosító előadást a tanulóknak. Ez azonban nyilvánvalóan nem elegendő, s nem képes ellensúlyozni azokat a kedvezőtlen hatásokat, amelyekkel a fiatalok naponta találkoznak, például a kereskedelmi tévék olyan sorozataiban, mint a „Big Brother” vagy a „Való világ”, nem szólva a pornográf lapok és filmek áradatáról.”[7] Ennek a megállapításnak azonban némileg ellentmond, ami a tanulmányban néhány bekezdéssel később olvasható, miszerint az új NAT-ban már nevesítve van szexuális nevelés, ám a szerző annak mértékét illetve irányultságát kifogásolja. „A néhány éve életbe lépett Nemzeti alaptanterv és annak újabb változatai ugyan előírják az általános iskolák számára az egészséges életmódra nevelést, s ezen belül többek közt a nemiséggel kapcsolatos anatómiai és biológiai ismeretek oktatását, de a direkt szexuális felvilágosítás (vagy éppen a nemi nevelés) jelentéktelen szerepet kap. A nevelők változatlanul felkészületlenek, idejük sincs ezzel foglalkozni, s nem állnak rendelkezésre a szükséges tankönyvek vagy segédkönyvek sem. Az előző kormány konzervatív, represszív nemi nevelést igyekezett propagálni, például abban az Oktatási Minisztérium által megrendelt videofilm-sorozatban, amelyet középiskolai bemutatásra és megbeszélésre készítettek. Ezekben a házasság előtti szüzességet, a nemi absztinenciát ajánlották.” Hogy alternatívaként mit ajánl Szilágyi Vilmos, arra később még visszatérünk. Előbb azonban vessünk egy pillantást arra az ő kiterjedt munkásságának köszönhetően is általánosan elterjedt vélekedésre, hogy a mai magyar iskolarendszerben a szexuális nevelés katasztrofális helyzetben van. Ebből az előfeltevésből indult ki Semsey Gábor pszichológus, amikor A szexuális nevelés gyakorlata a magyarországi gimnáziumokban[8] című PhD disszertációjának a megírására vállalkozott. A kapott eredmények alapján azonban a szerző kiinduló hipotéziseinek a felülvizsgálatára kényszerül: „Összességében a gimnáziumi nevelés helyzete valamivel jobb, mint amire a magyar szakemberek elégedetlensége alapján számítottunk: · Vannak pedagógusok, akik elhivatottan foglalkoznak az iskolában szexuális neveléssel, és keresik ennek legjobb módszereit. · Számos helyen tudatában vannak annak, hogy a szexuális nevelés az iskola egészének a feladata, és több pedagógusnak is szerepet érdemes ebben vállalni, illetve érdemes más szakembereket is bevonni. · Az ezzel foglalkozó pedagógusok egy része belátta, hogy nemcsak egyszerű szexuális felvilágosításra (azaz biológiai-egészségügyi ismeretekre) van szüksége a diákoknak, hanem a szexuális nevelés ennél jóval komplexebb megközelítést igényel, és erre sok esetben törekszenek is. · Sok iskolában tanítási órán kívüli programok keretében is foglalkoznak szexuális neveléssel (pl. táborokban, osztályhétvégéken, lelkigyakorlatokon, iskolanapokon, kollégiumi délutánokon). · Sok helyen veszik igénybe különböző civil szervezetek segítségét a szexuális nevelésben.”[9]

A szerző természetesen a hiányosságokat sem hallgatja el, a legnagyobb problémák közé tartozónak látja, hogy a szexuális neveléssel foglalkozó tanárok sem a gyerekekkel, sem a szülőkkel és még egymással sem egyeztetnek, illetve, hogy nincsenek kidolgozott tanmenetek „az iskolákban, a pedagógusok magukra vannak hagyva, az egyes pedagógusok szorgalmán, elhivatottságán, tapasztaltságán múlik a szexuális nevelés színvonala.”[10]

Törvény is szabályozza

A hazai közoktatást szabályozó dokumentumokban megjelenik a szexuális nevelés kérdésköre törvények és rendeletek szintjén egyaránt. 2011-ben jelent meg a Nemzeti köznevelésről szóló CXC. törvény, amelyet azóta több esetben módosítottak. A törvény nem tartalmaz explicit utalást az intézményi szexuális nevelésre vonatkozóan. Ugyanakkor a pedagógus kötelezettségei között felsorolja, hogy „nevelő és oktató munkája során gondoskodjék a gyermek személyiségének fejlődéséről”, illetve, hogy „a gyermek testi-lelki egészségének fejlesztése és megóvása érdekében tegyen meg minden lehetséges erőfeszítést: felvilágosítással, … a szülő – és szükség esetén más szakemberek – bevonásával” (2011. évi CXC. törvény, 62. § 1.g.). Mint már írtuk, explicit módon ugyan nem kerül említésre, de a szexuális nevelés mindenképpen úgy értelmezhető, mint a személyiségfejlesztéshez szorosan kapcsolódó felvilágosító folyamat – ahogy ezt Makrai Kata a szexuális nevelés magyarországi törvényi szabályozását elemző cikkében is írja.[11]

A közoktatással foglalkozó EMMI rendeletek és azok módosításai viszont már egészen konkrétan rendelkeznek a szexuális nevelést megvalósító személyek kilétéről. Kezdetben ezt az óvoda- és iskolapszichológus feladatkörébe utalta[12]. A 8/2013 EMMI rendelet kibővíti a szexuális nevelési foglalkozásokat tartó személyek körét. Az óvoda- és iskolapszichológusok mellet a rendelet biológiatanárokat, továbbá „a gyógytestnevelő, egészségfejlesztő tanárokat tartja alkalmasnak arra, hogy tematikus szülői értekezletet tartsanak a szexuális nevelés témakörében, valamint az ő szakmódszertani ismereteik közé épülnek be a szexuális magatartással kapcsolatos ismeretek. … Azaz elmondható, hogy hazánkban a törvényi szabályozás által adottak az Irányelvben megfogalmazott személyi feltételek, minden általános iskolának rendelkeznie kell olyan szakemberrel, aki a szexuális nevelés terén képzett, hisz mind az iskolapszichológus, mint a biológiatanár foglalkoztatása törvényi előírás.”[13] Makrai tartalmilag is elemzi a szabályozókat, mégpedig az alapján, hogy mennyire felelnek meg a WHO Regionális Európai Irodája, illetve a német Szövetségi Egészségnevelési Központ által 2010-ben megfogalmazott európai szexuális nevelési alapelveknek. Ezeket az Irányelveket azzal a céllal fektették le, „hogy a teljes Európai Unióra kiterjedő sztenderdeket hozzanak létre e nevelési területre vonatkozóan, illetve, hogy szorgalmazzák az Unió területén a holisztikus szemléletű szexuális nevelés bevezetését, a hagyományos, a szexualitás veszélyeire koncentráló szexuális neveléssel szemben.”[14] A szerző összegzésében úgy találja, hogy a kép sokszínű. „Bizonyos területeken szorosan kapcsolódunk a nemzetközi trendekhez, míg más területeken jelentős elmaradást mutatunk, valamint vannak olyan területek is, melyeken a haladó és az erősen konzervatív szemlélet egyszerre van jelen.” A dolgozatból az is kiderül, hogy a WHO Irányelvek tükrében a szerző mindabból, ami ma Magyarországon szexuális nevelés címén a közoktatásban folyik, hiányolja a gender-oktatást, a társadalmi nemek sokszínűségének a bemutatását, a szexuális kisebbségekkel való bővebb foglalkozást, illetve nehezményezi, hogy a „lány” és a „fiú” szavak a nemi identitással foglalkozó rész kulcsfogalmai között szerepelnek.[15]

Magyarországon történt már kormányzati törekvés a fentebb hiányolt megközelítésmódok társadalmi elfogadottságának növeléséről. Ide sorolhatjuk azt 2009-ben megjelent kormányrendeletet[16], amely az óvodai nevelés fontos szempontjának határozza meg, hogy „tudatosan kerüli a nemi sztereotípiák erősítését, elősegíti a nemek társadalmi egyenlőségével kapcsolatos előítéletek lebontását.” És ide tartozik az a szintén 2009 első félévében lezajlott kormányzati szintű gender mainstreaming képzés tréning-sorozat[17], mely a Szociális és Munkaügyi Minisztérium Esélyegyenlőségi Szakállamtitkárságának kezdeményezésére indult el, és az Európai Bizottság Progress Program pályázatának keretében valósult meg. A képzéshez tartozó Partszélről a fősodorba – Gender mainstreaming kézikönyvben olvasható a következő: „A gender mainstreaming a közpolitikai eljárások felülvizsgálata, átszervezése, fejlesztése és értékelése a felelős mindennapi döntéshozók által.”[18] Továbbá, hogy „A gender mainstreaming átfogó és a társadalom széles rétegeit érintő, a társadalmat igazságosabbá és egyenlőbbé formáló stratégia. De … ha a gender mainstreaminget bevezetô szervezet (minisztérium, ügynökség vagy hatóság) legfelsôbb vezetése nem támogatja, nem áll az ügy mögé, nincs esély arra, hogy a reform gyakorlatban elindulhasson, és azt minden alegység támogassa.”[19] Magyarán egy felülről vezérelt érzékenyítésről, társadalmi tudatformálásról van szó.

Családi Életre Nevelés

Ahogy az eddig leírtakból kiderülhetett – és feltehetően az olvasó is tisztában volt vele – az ifjúság szexuális nevelése világnézeti csatározások színhelye. Azzal lényegében mindenki – a mindenkori kormányzat, pedagógusok, oktatási szakemberek, szülők, civil szervezetek stb. – egyetért, hogy az iskolának feladata a tanulók szexuális nevelése. Azonban, hogy ebbe a nevelésbe mi tartozik bele és mi nem, arról megoszlanak a vélemények, a véleményformáló világnézetétől függően. A 2012-es Nemzeti alaptantervhez illeszkedve jelent meg először a Családi életre nevelés (CsÉN) választható kerettantervként[20]. Ez nem pusztán szexuális nevelésről szól, de a közoktatásra vonatkozó dokumentumok közül ebben fogalmazódik meg legexplicitebb módon az ifjúság ilyen irányú nevelésének igénye, méghozzá a következő elvek alapján:

„5. Nemiség – férfi/női identitás – szexualitás – párkapcsolatok

Segíteni kívánja a diákokat kisiskolás kortól kezdve a genetikai nemnek megfelelő nemi identitás megerősödésében, a nemek közötti alapvető különbségek megismerésében (nemi jelleg, agyműködés, kommunikáció stb.) és a férfi/apa – női/anya szerepekkel kapcsolatos káros sztereotípiák lebontásában, a serdülőkori biológiai, lelki, viselkedésbeli változások pozitív megélésében, a termékenységtudatos szemlélet kialakulásában, ahol a gyermek mint ajándék jelenik meg. Elő kívánja segíteni a párkeresés és a párválasztás sikerét. Fontos, hogy a diákok megismerjék a férfi-női párkapcsolatok formáit és az azokban megélt boldogság/csalódás lehetőségét, emellett kialakuljon bennük a családbarát szemlélet. Kellően felkészüljenek a harmonikus, boldog, elkötelezett párkapcsolaton (házasságon) alapuló érett, felelős, kiegyensúlyozott, egészséges szexualitásra. Ezen túl elsajátíthassák az egészséges szexuális élethez szükséges ismereteket. Az emberi fogantatás és a magzati fejlődés szépségének megismerése kapcsán fogalmazódjon meg bennük, hogy az emberi élet érték a fogantatástól kezdve a természetes halálig.” [21]

Azok az iskolák, amelyek a fakultatív kerettantervek közül a Családi Életre Nevelést (CsÉN) választják kidolgozott tanmenetet, óravázlatokat, oktatóvideókat kapnak az 1-12. évfolyam számára, a gyerekek érettségi és érdeklődési fokának megfelelően, évfolyamonként 9 dupla órára. CsÉN oktatóvá egy 60 órás akkreditált képzés keretében válhat valaki. A Cilkus Show[22] és Titkos Küldetés[23] a CsÉN-hez kapcsolt programok, amelyek a szexuális nevelésen belül külön hangsúlyt fektetnek a sajáttest-tudat és a termékenységtudat fejlesztésére. Mint ahogy azt a tanulmány elején már említettük, a tavaly szeptemberben hatályba lépett gyermekvédelmi törvény értelmében jelenleg az iskolán kívülről senki, így a CsÉN oktatók sem tarthatnak szexualitás témakörben órát egészen addig, amíg az általuk alkalmazott módszertan keresztül nem megy a regisztrációs eljáráson, ám – ahogy ezt már szintén írtuk – ez az online regisztrációs felület még nem áll rendelkezésre.

Azonban a Családi Életre Nevelés nem az egyetlen lehetséges megközelítése a gyerekek iskolai szexuális nevelésének. Ahogy ez ebből a dolgozatból is kiderülhetett, létezik egy radikálisan más megközelítés, amellyel egy következő írásban fogunk foglalkozni.

Irodalomjegyzék:

[1] Orbán V., 2021. A liberális gőzhengerek ismét elindultak Magyarország ellen. Szamizdat 10.
[2] T. Turnbull, A. van Wersch, P. van Schaik, 2008, A review of parental involvement in sex education
[3] Cs. M. Dulácska, 2020, TEENSTAR MÓDSZERTAN MEGHONOSÍTÁSA MAGYARORSZÁGON, 36. old.
[4] A School Education Gateway (SEG) projekt az Európai Unió kezdeményezése, melyet az Erasmus+, az Európai Unió oktatási, képzési, ifjúsági és sportprogramja finanszíroz. A projektet az Európai Bizottság irányítása mellett annak Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hajtja végre.
[5] Felmérés a szexuális nevelésről, schooleducationgateway.eu, 2019. december 27.
[6] V. Szilágyi, 2003, A szexuális nevelés nálunk és másutt, Új Pedagógiai Szemle 2003/11
[7] U.o.
[8] G. Semsey, 2016, A szexuális nevelés gyakorlata a magyarországi gimnáziumokban
[9]  U.o. 6-7.
[10] U.o. 7.
[11] K. Makrai, 2018, Iskolai szexuális nevelés Magyarországon in Taní-tani online
[12] 20/2012 EMMI rendelet a nevelési-oktatási intézmények működéséről és a köznevelési intézmények névhasználatáról
[13] K. Makrai, 2018
[14]U.o.
[15] „Bár nem kerül kimondásra, hogy a szabályozó csak két nemet különít el, amiatt, hogy a másodlagos nemi jellegekből indul ki, és a különbségek keresésére fókuszál, megkérdőjeleződik az, hogy megfelel-e az Irányelvekben foglalt azon elvárásnak, miszerint a szexuális nevelés feladata a társadalmi nem sokszínűségéből adódó különbségek elfogadtatására való törekvés, illetve már az kérdéses, hogy a „nem” kérdéskörénél számításba veszi-e a társadalmi nem (gender) és a biológiai nem (sex) különbözőségét. … Az erkölcstan tantárgyon belül az alsós kerettantervet vizsgálat alá véve azt láthatjuk, hogy … az „Én világom” tematikai egység foglalkozik az identitás kérdésével, (melynek) kulcsfogalmai közt szerepelnek a „lány” és a „fiú” szavak. Azaz a NAT esetén tett megállapítások itt egyértelművé válnak, a társadalmi nem sokszínűségének lehetősége nem képezi részét a tartalmi szabályozásnak (22/2016. EMMI rendelet, 1. melléklet). … Feltűnő lehet az is a kerettanterv áttekintése során, hogy bevezető soraiban szorgalmazza a sokszínű identitáskonsturkciók, a másság elfogadását. Ugyanakkor, ha a tematikai egységeket vizsgáljuk meg, láthatjuk, hogy csupán a vallási és kulturális sokszínűség kerül bővebb kifejtésre. Egyéb kisebbségekkel – mint például a szexuális kisebbségek – egy tananyagrész sem foglalkozik.”
[16] A Kormány 255/2009. (XI. 20.) Korm. rendelete az Óvodai nevelés országos alapprogramjának kiadásáról szóló 137/1996. (VIII. 28.) Korm. rendelet módosításáról.
[17] A tréning-sorozat és az ehhez tartozó kézikönyv eredetileg a www.nfu.hu/gender_mainstreaming honlapon volt elérhető, a honlap azóta megszűnt, a Partszélről a fősodorba – Gender mainstreaming kézikönyv viszont több helyen elérhető, pl. itt: http://konszenzus.org/wp-content/uploads/2014/07/Gender_mainstreaming_kezikonyv.pdf
[18] Betlen A., Krizsán A. Zentai V. 2009, Partszélről a fősodorba, 49.
[19] Betlen A., Krizsán A. Zentai V. 2009, 55.
[20] https://kerettanterv.oh.gov.hu/07_melleklet_miniszter/k1_07_egyeb/index_csen.html
[21] Családi Életre Nevelés, 51/2012. (XII. 21.) számú EMMI rendelet 7.10 melléklete (dokumentum letöltése itt: 1–4. évfolyam)
[22] https://www.mfm-projekt.hu/
[23] https://titkoskuldetes.com/hu_HU/

Copyright © 2019 Családtudományi Szövetség